A Detektívképző tábor foglalkozásain olyan képességeket, készségeket fejlesztünk, melyek elengedhetetlenül fontosak ahhoz, hogy valakiből kivételes detektív váljék. Ezek a területek a következők:

• érzékszervi finomítás (látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés),
• „belső látás” (fantázia, emlékezet),
• megfigyelés és felidézés,
• koncentráció és egyensúlyérzék,
• ritmusérzék és koordináció,
• figyelemösszpontosítás és ügyesség,
• térhasználat és tájékozódás,
• mozgáskoordináció és testtudatosság,
• beszédbiztonság,
• rögtönzés (szóban és mozgással),
• nyelvi-logikai gondolkodás,
• képi gondolkodás,
• szövegértés és szövegalkotás,
• bizalom- és önbizalom-fejlesztés,
• kommunikáció és vitakultúra,
• empátia és értő hallgatás,
• önismeret és önkifejezés.

És hogy ezek a képességek épp jól jönnek a tanulásnál? Vagy a többi gyerekkel való kommunikációban? A vitás helyzetekben? Vagy épp a barátkozásnál?  Ez talán nem véletlen… ☺

A Detektívképző tábor minden napján más és más képességterület kerül fejlesztésre – kizárólag játékos formában. Délelőttönként a gyerekek a detektív mesterség, valamint a nyomozás csínját-bínját sajátíthatják el kreatív „tanórák” keretében, délután pedig egy-egy bűnügy várja a kis detektíveket, hogy megszerzett és feltárt tudásukat a gyakorlatban is kamatoztathassák. A délelőtti foglalkozások órarendjében a változatosság kedvéért ücsörgős, mozgolódós és pepecselős órák váltogatják egymást. Ahogy a témák feldolgozása is változatos munkaformában történik: a nyomozópalánták kipróbálhatják magukat egyéni, kis csoportos és csoportos kooperációban egyaránt. A heti órarendet a gyerekek az első napon megkapják.

A tábor zárásaként egy izgalmas „vizsga” várja immár a végzős detektíveket, akik ezúttal még egyszer megvillanthatják briliáns elméjüket egy közös nagy nyomozásban ☺

Amit MI biztosítunk:

• órarend,
• detektív munkafüzet,
• diploma,
• író- ás rajzeszköz, papírlap, karton, ragasztó,
• képanyag, hanganyag stb.

Amit magával hoz a detektív:

• ész,
• szív,
• nyitottság,
• jóindulat,
• sok mosoly.

Magamról…

Kormos Editnek hívnak, drámapedagógus vagyok és magyar szakos tanár. Középiskolás koromban „kebelezett be” a színház: előbb színjátszóként, később pedig drámapedagógusi minőségben. Játszottam, írtam, dramatizáltam és rendeztem – másokat és magamat is. Ennek több mint húsz éve már. Voltam újságíró, rovatvezető, digitális tananyagok szerzője, közben tanítottam Pesten a Xantusban, Miskolcon a Hermanban. Két éve szabadúszó vagyok. Azóta kis- és nagykamaszoknak tartok önismereti, konfliktuskezelő és kommunikációs tréningeket, alkotó-fejlesztő meseterápiás foglalkozást, vezetek pedagógusoknak szóló módszertani képzéseket és személyiségfejlesztő drámafoglalkozást. Megfordultam az ország számos pontján, de a „bázisom” Miskolc maradt, meg a Suliklub. A város e friss és kreatív pedagógiai műhelye. A második otthonom.